Mura*

BORSTÍLUS

A Murai borok elsősorban koncentráltságukkal, aroma- és ízintenzitásukkal, és friss, vibráló savszerkezetükkel tűnnek ki. Általánosságban elmondható, hogy magas alkoholtartalommal rendelkeznek, amely köszönhető a déli elhelyezkedésnek és nyugati irányban való nyitottságnak. A fehérborok rendszerint teltek, koncentráltak, olajos textúrával rendelkeznek, gyakran enyhe ásványosság is megjelenik bennük. A siller- és vörösborok úgy tudnak teltek és intenzív ízűek lenni, hogy közben, az alkohol a savakkal mindvégig egyensúlyban marad, így garantálva egyben a frissességet is.

TERMŐHELY

A terület domborzatilag a Zalai-dombság része, annak legdélebbi nyúlványának tekinthető. A Mura bal parti síkja pontosan itt találkozik a Zalai-dombsággal, a déli-nyugati-délnyugati teraszoktól 1-2 km-es távolságban folyik a Mura folyó, ami egyben határfolyó Magyarország és Horvátország között. Az Adriai-tenger felől érkező melegebb légáramlatok itt találkoznak először a Dunántúli-dombság délnyugati végeivel, kivételes adottságokat teremtve a
szőlőtermesztés számára.

Becsehely, Csörnyeföld, Dobri, Letenye, Murarátka, Muraszemenye, Tormafölde, Zajk

TALAJ

Földtanilag viszonylag újkori képződményről van szó: a terület a Pannon-tenger homokosagyagos lerakódásaiból jött létre, melyre negyedidőszaki, pleisztocén-kori lösz települt. A Kerka-torkolattól Molnáriig a Letenyei-dombság déli meredek peremét követi a Mura idősebb és fiatalabb teraszrendszere, ahol a folyóvízi tevékenység fiatal hordalékkúpokat (túlnyomórészt homokot és kavicsot) halmozott fel változó vastagságban. Ezek a kavicsos teraszok a pleisztocént követő idők során lepusztultak. Az Ős-Mura idősebb teraszait kavicsfoszlányok őrzik a folyó vízszintje felett 30-40 m magasságban. Murarátkától a fokozatosan kiszélesedő (5-10 km) völgysíkot a Mura újpleisztocén teraszrendszere és óholocén ártere uralja. Alapkőzetét kavicshordalék alkotja, melyet az Ős-Mura halmozott fel kb. 20 km széles medrében. A vízgyűjtőterület uralkodó felszíntakarója az agyagbemosódásos és a pszeudoglejes barna erdőtalaj. A Dobritól Murarátkáig terjedő délnyugati karéjban a barna- és vörösföld alapon gyakran homokkő is megjelenik, mely egyértelműen hatással van az itt termő borok enyhén ásványos ízvilágára. Az agyagos-löszösagyagvályogos-homokos-kavicsos-homokköves talajok egy dűlőn belül is többször változnak, így homogén talajról egyáltalán nem beszélhetünk a Mura OEM területén.

KLÍMA

Zala megye dombjai, szőlőhegyei országos viszonylatban is kivételesen jó klimatikus adottságokkal rendelkeznek. Ennek egyik oka, hogy a hidegbetörések alkalmával a hideg levegő csak a magasban áramlik be a terület fölé, alsóbb szinteken az Alpok hegyvonulatai útját állják. Másrészt a hidegbetörések után, délnyugat felől gyorsan enyhébb levegő keveredik a zalai térség fölé, ezért viszonylag ritkák a tartós hidegek. Ezen belül is a legjobb fekvésű szőlőhegyek a Lenti és Becsehely között húzódó déli, délnyugati és keleti tájolású domboldalak, mert a Mura folyó völgyében a hideg levegőnek van helye elterülni, a dombok fagylefolyása emiatt rendkívül jó. Országosan is a legenyhébb telű vidék a Zalai-dombság, így tavasszal korán indul a szőlő fejlődése, ősszel pedig van ideje a növénynek a télre felkészülnie, a vesszőknek beérnie. A nyári hőmérsékletek nagyon jó tartományban mozognak a Mura menti dombokon, ugyanis a nyári rekkenő hőségben kevésbé van meleg, viszont éjszaka viszonylag magasak a hőmérsékletek.

 SZŐLŐFAJTÁK

Furmint, Királyleányka, Olasz rizling, Rajnai rizling, Szürkebarát, Tramini, Zenit, Cabernet franc, Csókaszőlő, Kékfrankos, Merlot, Pinot noir

 TERÜLETNAGYSÁG

engedélyezett szőlőfajtákkal beültetett terület:  20 hektár

TERMÉKLEÍRÁS

A Mura eredetmegjelölés termékleírását itt olvashatja.

*átmeneti nemzeti oltalom

Mura*