Nagykunsági szilvapálinka*

Pálinkában alap íz a szilva, 23 államilag elismert fajtája tálalható jelenleg a termesztésben. A különböző szilvafajták kóstoláskor igen változatos virágos, könnyed, lekváros, fűszeres, piros bogyós, magkarakteres, marcipános, fahéjas illat- és íz jegyeket mutathatnak.
A Nagykunságban a szilva ezen belül is a Besztercei és a Vörös szilva termelésének és felhasználásának (pl.: lekvárnak, szilvafőzeléknek) is történelmi tradíciói vannak, a klimatikus adottságok, különösen íz gazdag, aromás, magas cukortartalmú szilvatermést eredményeznek.

Felhasználható alapanyag, szilva fajták:

40%-ban Vörös szilva és/vagy a Besztercei szilva és klónjaik.

Földrajzi terület:

A „Nagykunsági Szilvapálinka” földrajzi jelzés kizárólag Magyarországon ezen belül a Jász-Nagykun-Szolnok megye a Tisza vonalától keletre lévő: Tiszafüred, Tiszaszőlős, Tiszaigar, Tiszaderzs, Tiszaörs, Abádszalók, Tiszaszentimre, Nagyiván, Tiszabura, Tomajmonostora, Kunmadaras, Tiszaroff, Tiszagyenda, Kunhegyes, Berekfürdő, Tiszabő, Karcag, Fegyvernek, Kenderes, Kisújszállás, Tiszapüspöki, Örményes, Szolnok, Szajol, Törökszentmiklós, Túrkeve, Tiszatenyő, Kuncsorba, Rákóczifalva, Rákócziújfalu, Kengyel, Kétpó, Martfű, Mezőhék, Mezőtúr, Cibakháza, Tiszaföldvár, Mesterszállás, Nagyrév, Öcsöd, Tiszainoka, Tiszakürt, Cserkeszőlő, Kunszentmárton, Tiszasas, Csépa, Szelevény és közigazgatási határaik területén termesztett szilvából készített terméken használható, amelynek cefrézését, erjesztését, lepárlását, érlelését, ágyazását, pihentetését és palackozását is Jász-Nagykun-Szolnok megye fent meghatározott településeinek közigazgatási területén végezték.

Nagykunsági szilvapálinka*