Pálinka

Olyan gyümölcspárlat, amelyet Magyarországon termett gyümölcsből – ideértve a gyümölcsvelőt is – készítettek, és amelynek cefrézését, erjesztését, lepárlását, érlelését, pihentetését és palackozását is Magyarországon végezték. A „Pálinka” uniós oltalom alatt álló földrajzi jelzés Ausztriában: Alsóausztria, Burgenland, Stájerország és Bécs tartományban,  kizárólag kajszibarackból készített párlaton is feltüntethető.

Pálinka készítésére minden olyan gyümölcs alkalmas, amelynek van erjeszthető cukortartalma.

Magyarországon a legnagyobb mennyiségben termő és közkedvelt gyümölcsök az elsődleges alapanyagai a pálinkának, ezek az alma, körte, szilva, kajszibarack, meggy, cseresznye, szőlő.

Természetesen a technológiai háttérnek és a főzőmesterek kihívásokat kereső és kísérletező kedvének köszönhetően, mára a vadon termő és olyan gyümölcsökből is készül ízletes pálinka, amelyek friss fogyasztása nem nyújt élvezetet, viszont kitűnő alkoholos ital készíthető belőle

 

Története

Magyarország földrajzi adottságai igen alkalmassá teszik a gyümölcstermesztésre a magyar gyümölcsök ízét, zamatát pedig megkülönböztethetően magas minőséggel látja el. A Kárpát-medence különleges földrajzi adottságait már Plinius is elismerte, a Historia Naturalis-ban vidékünket „Gyümölcstermő Pannóniának” nevezte azt.

A kitűnő gyümölcsök friss fogyasztásán túl számos a tartósítását lehetővé tevő feldolgozási forma is elterjedt.

Ezek közül egy a pálinka és törkölypálinka készítése.

A magyarok már a Kárpát-medencébe érkezés előtt is találkozhattak a tömény italokkal azok készítésének technológiájával a desztillálással. Az első írásos említést a magyar alkoholos italról, a pálinka őséről 1332-ben tesznek, mely az aqua vitae reginae Hungariae- a „magyar királyné életvize”. Ez egy feltehetően borpárlatból készült, gyógynövényes, orvosi célra készült ital volt Károly Róbert felesége Erzsébet királyné számra.

Mivel hazánkban egyes földrajzi területek kiemelkedően alkalmasak bizonyos gyümölcsfajták termesztésére, a kellő technológiai tudás birtokában ezeken a tájakon évszázadok óta kiváló minőségű pálinkát is készítenek.

 

Jogszabályi környezete

A 2000 évekig a pálinkakészítés formája és szabályozása is igen viszontagságos volt.

2002-től jelentős változás figyelhető meg, mert a pálinka és törkölypálinka fogalmát, előállításának módját teljes körű szabályozás határozza meg.

A „pálinka” és a „törkölypálinka” 2002-ben a Magyar Élelmiszerkönyv része lett, 2004-től a megnevezés használatát Európai Unió is elismeri, a 2008. évi LXXIII. törvény („Pálinkatörvény”) meghatározta a pálinka készítés szabályait a pálinka és a törkölypálinka megnevezés használatának feltételeit is. 2010-től a magánfőzés is csak jogszabály által rögzített keretek között gyakorolható.

Ezen szabályozások létrejötte, nagymertekben elősegítette a minőségi pálinka előállítást.

Pálinka