Törkölypálinka

A törkölypálinka készítéséhez törkölyt használjuk, mely a must elválasztása után a présben maradó részek összessége: a szőlőhéj, a magok, gyümölcshús és – kíméletes préselés esetén – némi must. A törkölyből készült pálinka tömörebb szerkezetű, erőteljesebb illat- és ízhatású pálinkát ad mint a szőlőből készült. A gyümölcs jellemző fajtajegyei itt is meg kell mutatkozzanak, de a héjnak és magoknak köszönhetően olajosabb, mazsolás, fanyar jegyekkel egészülnek ki. Az erőteljesebb struktúra általában hosszabb érési idővel és komolyabb potenciállal jár, a legtöbb törkölypálinka – főleg a kékszőlő- fajtákból készített tételek – kimondottan igénylik a fahordós érlelést. Ezek a pálinkák általában lassabban is nyílnak ki a pohárban, érdemes pár perces levegőztetéssel „kinyitni” az aromákat.

A Törkölypálinka olyan törkölypárlat, amelyet kizárólag Magyarországon termett szőlő törkölyéből készítettek, és amelynek cefrézését, erjesztését, lepárlását, érlelését, pihentetését és palackozását is Magyarországon végezték.

 

Története

Pálinkakészítéséhez maga a szőlőbogyó, a kipréselt szőlőszem szőlőtörköly (héj, mag, esetleg kocsány alkotta massza), illetve a borseprő, sőt, maga a bor is alkalmas lenne. A pálinkatörvény azonban kizárólag magyar gyümölcsből engedélyezi a pálinkakészítést, épp ezért a bor és a borseprő párlata – mivel nem közvetlenül a gyümölcsről van szó –csak párlat néven hozható forgalomba.

Számos pálinkafőzde hazai borrégióban, vagy szőlészetek közelében helyezkedik el, így az ő kínálatukban széles a szőlő- és törkölypálinkák választéka is.

A készített pálinka, törkölypálinka alapja lehet fehérszőlő pl.: furmint, zenit, velteliní, vagy kékszőlő pl.: kékfrankos, cabernet franc, cabenret sauvignon stb. is Az olyan illatos fajta, mint az Irsai Olivér, cserszegi fűszeres, hárslevelű, chardonay stb. igen kedvelt pálinkának. Különlegességnek számít a Tokaji aszúból készített aszútörköly pálinka és egyre gyakrabban direkt termő szőlő lesz az alapja egy behízelgő italnak.

 

Jogszabályi környezete

A 2000 évekig a pálinkakészítés formája és szabályozása is igen viszontagságos volt, a jogszabályi környezet napjainkra sok szempontból rendeződött.

A pálinka fogalmát 2002-től a Magyar Élelmiszerkönyv tartalmazza, 2004-től az Európai Unió is elismeri. Előállítási feltételeit, a speciális elnevezéseket, eredetvédettséget 2008 óta magyar és uniós jogszabályok rögzítik, 2010-től pedig a magánfőzés is gyakorolható jogszabály által rögzített keretek között (ld. vonatkozó jogszabályok jegyzéke a 31. oldalon).

Magyarországnak az Európai Unióhoz való csatlakozásakor sikerült elérni, hogy az uniós szabályozás lehetővé tegye a „pálinka” es a „törkölypálinka” megnevezés magyar nyelvű használatát. Az egységes uniós oltalom hatályba lépese óta a „pálinka” es a „törkölypálinka” földrajzi jelzés uniós oltalom alatt áll.

A 2008. évi LXXIII. törvény elfogadása nagymertekben elősegítette a minőségi pálinka előállítást. A törvény meghatározta a pálinka készítés szabályait a pálinka es a törkölypálinka megnevezés használatának feltételeit is.

Törkölypálinka