Újfehértói meggypálinka

A meggy a rózsafélék családjába tartozó, csonthéjas gyümölcs. Már az ókorban is ismerték ezt a gyümölcsöt az elnevezése alapján, amely finnugor eredetű, de a magyarok már a honfoglalás előtt ismertek hasonló gyümölcsöt. Újfehértón a vadon termő meggy példányai már a mai település létrejötte idején – a XVII. század eleje – megtalálhatók voltak a határban. Az 1970-es évek derekán pedig feltűntek a nagyobb meggyültetvények is a kisgazdaságokban, melyeknek fái a Pándy meggyből, illetve az újfehértói kutatóállomáson 1965-ben kifejlesztett fürtös meggyből tevődtek ki.
Az Újfehértói meggypálinka különlegességét a gyümölcs citrusossága, héjfanyarsága, a magjellegből adódó marcipánosság, enyhe virágosság és kis csokoládés aroma adja.

Felhasználható alapanyag, meggy fajták:

Újfehértói fürtös meggy és a Debreceni bőtermő meggy.

Földrajzi terület:

Az „Újfehértói meggypálinka” földrajzi jelzés kizárólag Magyarországon, ezen belül Szabolcs-Szatmár-Bereg megye: Bálintbokor, Butyka, Császárszállás, Érpatak, Geszteréd, Kálmánháza, Kismicske, Kisszegegyháza, Lászlótanya, Ludastó, Petőfitanya, Szirond, Újfehértó, Újsortanya, Táncsicstag, Vadastag és Zsindelyes közigazgatási területén termesztett meggyből készített termékeken használható, amelynek cefrézését, erjesztését, lepárlását, érlelését, ágyazását, pihentetését és palackozását is a fenti Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei települések közigazgatási területén végezték.

Újfehértói meggypálinka